Látnivalók

Templom

A műemlék jellegű épület 1772-ben épült. Faragott, gazdag vasalású főkapuja, festett mennyezete különös bájt kölcsönöz az épületnek. A keresztelő medence márvány, címerrel díszített, 1698-ból való. Tetején copf stílusú fedél és szobor található. A templom hajójában kétoldalt vasszerkezetű galéria húzódik, amely 1890 körüli munka. Értékét külön növeli, hogy freskói egy részét Dorffmeister készítette 1781-ben és 1793-ban.

Bivalyrezervátum

A párját ritkító bivalyrezervátumnál sétautak, kilátó és egy szürke marha gulya is várja a látogatókat a mintegy 30 hektáros, bokros, zsombékos, mocsaras, szigetekkel tűzdelt területen. A második világháború után a megmaradt kevés számú bivaly Balatonnagyberekben élt szilaj-tartásban. Az 1950-es években, a technikai fejlődés következtében, egyre kevesebb szükség volt a bivalyokra. A töredék állomány összegyűjtésére a Kápolnapusztai Állami Gazdaság kapott megbízást, amely a - mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de a bivalytartásra ideális területen - Zimánypusztán, a Kis-Balatonnál helyezte el az akkor 40-50 darabot számláló bivalycsordát. 1976-ban került a jelenlegi helyére, ami 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. A bivaly egykor Észak-Afrikától a Fülöp-szigetekig, Közép-Kínától Ceylonig elterjedt állatfaj volt. Gyakran vízibivalynak nevezték, mert előszeretettel tartózkodik mocsarakban. Háziasított fajtája a házi bivaly. Főként nehéz terhek húzására igavonóként használták, de húsát és zsíros tejét is fogyasztották. A közelmúltban az Alföldről magyar szürkemarha állományt is hoztak a rezervátumba.

Bivalyok részletes bemutatása.

Telefon: (30)287-0249
Nyitva tartás: Egész évben: délelőtt a legelőn, délután a telephelyen.

Madárrezervátum

264 hektáros terület védelmét 1976-ban rendelték el. A Zalakomár és Galambok határában fekvő terület zömmel erdő, kisebb része gyep.A védetté nyilvánított terület Dél-Zala azon – egyre csökkenő – tájai közé tartozik, amely nagyrészt még megőrizte az eredeti természetes állapotot. Legjellemzőbb két erdőtársulása a páfrányos égerláperdő (Dryopteridi-Alnetum) és a magyarkőrises égerláp (Fraxino pannonicae-Alnetum). Az égerláperdő külső részein a nyúlánk sás (Carex elongata) állományalkotó, belső erdőfoltjainak nyíltvizű zsombékosaiban a mocsári pajzsikák (Thelypteris palustris, Dryopteris lanceolato-cristata), a békaliliom (Hottonia palustris) jelentős értékek. A magyarkőrises égerláp a magyar kőrisnek (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) fontos géntartaléka. A csatlakozó előillír tölgy–kőris–szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) és a beékelődő rétek (Alopecuretum pratensis) számos további növényi értéket őriznek.

A különleges természeti adottságok számos ritka madárfaj számára nyújtanak kedvező élőhelyet. Közülük legjelentősebb a réti sas (Haliaëtus albicilla), amelyből hazánkban csak néhány pár fészkel és számuk Európában is állandóan csökken. A faj kipusztulásának megakadályozása csak átfogó természetvédelmi intézkedésekkel, elsősorban a költőhelyek védetté nyilvánításával lehetséges. A komárvárosi „Csörnye berek” a réti sasnak egyik régóta nyilvántartott hazai fészkelő helye, ezért – fennmaradása és háborítatlansága érdekében – védelem alá kell helyezni. A terület védetté nyilvánítása még számos egyéb védett vadon élő állatfajnak – megritkult emlős, hüllő, kétéltű és madárfajoknak – nyújt zavartalan életfeltételeket. Az utóbbiak közül külön említést érdemel a területen rendszeresen költő fekete gólya (Ciconia nigra) és fekete harkály (Dryocopus martius). A természetes növénytársulások megőrzése nemcsak az egész életközösség fenntartása érdekében, hanem tájkép megőrzése miatt is szükséges.

Tarajos pajzsika termőhelye

A védelmet érdemlő erdőterületek Zalakomár ormándpusztai részén az ún. "Csöngő-kút"-i forrás szomszédságában találhatók. A terület növényföldrajzilag a belső-somogyi flórajárás homokvidékéhez tartozik. A zömében égeres ligeterdő számos védett növényfajunk termőhelye, ezek közül talán legjelentősebb a tarajos pajzsika, amelynek ezen kívül csak az Északi-középhegységben van jelenleg ismert előfordulása. A mintegy 70 hektárnyi területen számos különböző gyakorisággal előforduló védett faj él.